Tűzpiros ital, két évszázados történelemmel. összetéveszthetetlen, könnyű, kesernyés íz. Alkoholtartalom: 25%A múlt század dereka alig múlt el, mikor Gaspare Campari egy Milánóhoz közeli faluból beköltözött a városba, pontosan a dómmal szemközti árkádsorra. Campariék akkor már jó ideje gyártották italaikat. A kis milánói bolt környéke azokban az évek pezsgő munkák helyszíne lett; II. Viktor Emánuel király személyesen helyezte el alapkövét a fedett üzletsornak, mely a dóm terét az Operaházzal, a Scalával köti össze. A Galleria a polgárosodó századvég jellegzetes építménye, mely a korzózást szolgálja a templom és a kultúra szentélye között, s ahol eközben kávézók, elegáns boltok kínálják magukat. Ide szögezte ki a cégalapító Campari a család nevét az egyik bolthajtásra. A fellobogózott Campari kávézóba tért be épp az osztrák-magyar kiegyezés évében a Galleriát felavató uralkodó. Megkóstolta a cég kesernyés italát, s hirtelen örömében királyi rangra emelte - no nem a családot, hanem az italt. Amely persze szakmai titokként kezelt recepten alapult, de azért annyit mindig elmondanak róla, hogy 84 féle mediterrán fűszernövény és gyökér kivonatát tartalmazza. épp egy emberöltő múltán, 1903-ban, amikor a Campari-család bővíteni készült italgyártó üzemét, kiszemelt egy városhoz közeli villát, Lucini gróf egykori házát, a Casa Altát, a dombra épült „magas házat" (mert ezt jelenti a kifejezés), hogy oda települjön a már szűkössé vált városi üzemből. Körülbelül 70 kiló arany áráért megvették a másfél százados klasszicista villát minden melléképületével, berendezésével, használati eszközeivel, s ott éltek, gazdagodtak, s persze szépítették a kor ízlése szerint családi rezidenciájukat. A Campari fivérek szorgalmas munkával nemzeti itallá fejlesztették a piros nedűt. Bár az ital történetében nem szerepelnek ismeretlen szerzetesek és pincemesterek, mégis a közös emlékezet része lett a Campari, ugyanis az olasz reklám egyik legmarkánsabb szereplője a cég neve. A Camparihoz kapcsolódó történelem a múzeummá alakított Casa Alta falain tekinthető meg, és ebben nemcsak a korabeli utcafotósok művei láthatók (persze azok is) a reklámtáblával ékesített villamosról, hanem az utcai, lóversenytéri fényreklámok, a kávéházi hamutartók, gyufatartók is. Ott vannak a plakátok, festmények, amelyeket a kesernyés ital ihletett, egy műsorfüzet, amely a Scala háború utáni Toscanini-koncertjéről szól, melynek támogatója a Campari. és végül maga a villa, meg a benne lévő kávézó és étterem berendezése, amely - hogy hazai példát vegyünk - a századfordulós Gerbeaud-ra vagy a New York kávéházra emlékeztet. Nincs még se zenegép, se tévé, a polgár ráérősen lapozgat lepedőnyi újságjában, és apró kortyokban issza a kávét és mellé egy kis keserűt.  Vásárolj bátran a KoktélBoltból, ahol mindig pontos és szakszerű a kiszolgálás! KoktélBolt. hu a báreszközök és koktél alapanyagok szakértője.

Galéria